HATALMAS �S G�NY�RÛ A BORDEAUX-I DOG

     T�bb kinol�giai szak�r� sok m�s nagytestû, dog t�pus� kutya mellett a bordeaux-i dogot is a tibeti dog lesz�rmazottj�nak tekinti. Szerint�k ez az �si kutya Tibet fenns�kjair�l ker�lt az �korban a K�zel-keletre, onnan pedig a n�pv�ndorl�sok sor�n jutott el Eur�p�ba. Egy biztos, nagytestû kuty�k mindig ott alakultak ki, ahol az ember �lland� harcban �llt a vad�llatokkal vagy embert�rsaival, vagy �ppen mindkett�vel. A bordeaux-i dog feladata kezdetben az ember illetve annak tulajdon�t k�pez� �llatok v�delme volt, de haszn�lt�k vad�szatra is, s de fennmarad�s�t m�gis egy v�res l�tv�nyoss�gnak, a medve- �s farkas viadaloknak k�sz�nhette.

     A bordeaux-i dog rokons�ga az angol masztiffal k�zenfekv�: a k�s� k�z�pkor v�ge �ta rendszeres kutyacsere d�vott a La Manche-csatorn�n kereszt�l Anglia �s a kontinens k�z�tt, 1572-ben I. Erzs�bet kir�lyn� t�bb angol masztiffot is k�ld�tt aj�nd�kba IX. K�roly francia kir�lynak. A nagytestû, er�teljes kuty�kat nemcsak az egyszerû emberek haszn�lt�k munk�ra, az arisztokr�cia is kedvelte a tekint�lyes megjelen�sû ebeket. 1789-ben a francia forradalom kit�r�sekor sajnos sok sz�p p�ld�nyt f��ri gazd�jukkal egy�tt meg�ltek. Ha nincsenek az eg�szen az els� vil�gh�bor�ig, els�sorban D�l-Franciaorsz�gban nagy kedvelts�gnek �rvend� �llatviadalok, tal�n nem is maradt volna fenn ez a fajta. A kegyetlen �tletek ter�n kifogyhatatlan emberis�g egy�bk�nt m�g szamarak ellen is harcba k�ldte kuty�it. Az am�gy j�mbor csacsik patar�g�sai igen vesz�lyesek voltak a k�zd�t�ren. Nagy h�rn�vre tett szert egy Mina nevû viadorkutya, ugyanis ez a szuka �ll�t�lag a k�l�nben k�telez�, f�mb�l kov�csolt v�d�nyak�rv haszn�lata n�lk�l sz�llt ringbe, t�bb medv�t �s bik�t is meg�lve. A bordeaux-i dog t�rt�net�ben jelent�s szerepet j�tsz� Pierre M�gnin �gy �rt 1896-ban az �llatteny�szt� c. lapban a fajt�r�l: „Meg�rdemelt�k nev�ket, hiszen Bordeaux m�sz�rosai hajdan�ban sokszor haszn�lt�k �ket. Olyan vadak voltak, hogy egy rend�rs�gi rendelet k�telezte a tulajdonosaikat, p�r�zon tarts�k �ket, az ebek pof�j�t pedig sz�jkos�rral l�ss�k el.” Egy bizonyos dr. Frank 1906-ban a Marhap�sztor c. lapban dics�ri a fajt�t: „A bordeaux-i dog sokkal t�bbet meg�rz�tt mag�ban a kelt�k er�s jellem�b�l, mint a masztiff. Val�j�ban � el�deink h�res-nevezetes k�s�r�eb�nek sz�rmaz�ka. Ereje sz�rnyûs�ges; a legizmosabb ember sz�ks�ges ahhoz, hogy f�ken tartsa. Az �llkapcsa irt�ztat�. E fajta n�h�ny sz�p p�ld�ny�val Spanyolorsz�g hat�r�n is tal�lkozhatunk, b�r sz�muk nagyon megritkult. Ama pireneusi tartom�nyokban, ahol m�g mindig napirenden vannak a bika- �s medveviadalok, manaps�g is szemtan�i lehet�nk annak, ahogyan megm�rk�znek ezekkel a fenevadakkal.”
     Val�sz�nûleg a fajt�val foglalkoz� szakemberek az els� p�rizsi kutyaki�ll�t�son, 1863-ban d�nt�ttek v�glegesen a bordeaux-i dog elnevez�s mellett. A ki�ll�t�son nyolc dog vett r�szt, melyek szinte m�g nyolc k�l�nb�z� t�pust k�pviseltek. Egy Magenta nevû kutya nyerte az els� d�jat, s egyidejûleg kit�ntett�k P�rizs v�ros�nak k�l�nd�j�val, egy 150 frankot �r� arany�remmel is. Magenta marmagass�ga 70 cm volt, sz�ne pedig r�tes �rnyalat� sz�rke.
     Ezt k�vet�en k�zel k�t �vtizedig, 1883-ig alig hallani valamit a fajt�r�l, majd ebben az �vben megint szerepelt egy bordeaux-i dog a p�rizsi ki�ll�t�son, egy Bataille nevû kan, a Mina nevû legend�s viadorkutya unok�ja. A fajtaazonos teny�szt�s az 1890-es �vekben kezd�d�tt, jelent�s szerepet j�tszott benne egy Rolland nevû kan, aki z�m�k testalkat�, csonkolt f�lû kutya volt. Rolland-r�l pontos adatok maradtak fenn: 72 cm magas volt, fejb�s�ge 62 cm, pof�j�nak ker�lete 41 cm, mellb�s�ge pedig 95 cm. Ebben az �vtizedben t�bb szakcikk is megjelent a fajt�r�l, mely nagy befoly�ssal volt a teny�szt�sre. Pierre M�gnin „Le Douge de Bordeaux” c. �r�s�t vette �t Henry de Baylants kutyafajt�kat bemutat� k�nyv�ben, mely 1897-ben jelent meg. 1910-ben Kunstler bordeaux-i professzor �rt kritikai tanulm�nyt a fajt�r�l. Hossz� �vekig tart� vitasorozat ut�n sz�letett meg 1911-ben az els� hivatalos standard, melyet M�gnin �s Kunstler dolgozott ki, ezt fogadta el az FCI 1913-ban. A ma is �rv�nyben l�v� fajtale�r�st Raymound Triquet fogalmazta �t 1971-ben, illetve vezet�s�vel egy szak�rt�kb�l �ll� csoport 1993-ban is kisebb v�ltoztat�sokat hajtott v�gre a standarden. Az FCI jelenleg is �rv�nyben l�v� standardj�t 1995 �prilis�ban tett�k k�zz�.
     A bordeaux-i dog az FCI kettes csoportj�ba tartozik, er�teljes, izmos, de harmonikus megjelen�sû kutya. A test hossz�s�ga �ppen meghaladja a marmagass�got, 10:11 ar�nyban. A mellkas m�lys�ge t�bb mint a marmagass�g fel�t teszi ki. Ami a fej ar�nyait illeti, a fang maxim�lis hossz�s�ga a fej egyharmada, a minim�lis pedig annak egynegyede. Term�szete nyugodt, kiegyens�lyozott; hûs�ges, szeret� t�rsa gazd�j�nak, akit nagy b�tors�ggal v�delmez, ha kell. A kanok kifejezetten domin�nsak, de a t�lzott agresszi� n�luk sem k�v�natos.
     �rdekess�g, hogy sz�mtalan m�s fajt�val ellent�tben a bordeaux-i dog orrt�kr�n�l nem a fekete sz�n k�v�natos, hanem a sz�rsz�nnel harmoniz�l�, ann�l valamivel s�t�tebb �rnyalat. A sz�r egysz�nû, mahag�ni vagy ann�l s�t�tebb, apr� feh�r foltok a mellkason �s a mancsokon megengedettek. A szuk�k marmagass�ga 58–60 cm, s�lyuk legal�bb 45 kilogramm, a kanok 60–68 cm magasak �s legal�bb 50 kg s�ly�ak.